| Kis színes |
Egy kis színtörténelem (2.)
zaiviki | 2011.02.09. 08:00 | barna színek vörös zöld
Amióta az ősember otthont teremtett, megjelentek a színek a falakon. Ma már a festék színskála több ezer színárnyalata áll a vevők rendelkezésére. Talán eszünkbe sem jut, mit tehetett a régi korok festőművésze, ha színeket akart a vásznon, vagy a katedrálisok falain viszontlátni.
Zöld
Malachit és föld keverékéből állították elő az egyiptomiak ezt az amúgy is keverék színt (kék és sárga), de a görögöknek is megvolt a saját verdigriszük.
Vörös
A sárgához hasonlóan már a barlangok falán látunk vörös okkert. Az ókorban aztán a cinóber nevű ásványból nyert festéket használták.
Barna
A föld színét értelemszerűen több tízezer éve használják, a korai árnyalatok nevét (umbra, sienna) olasz földrajzi nevek őrzik. Nagy hatású volt az 1600-as években élt holland festő, Van Dyke, akiről külön barnát neveztek el. A XVIII. században a festők előszeretettel használták a „mommia” olasz elnevezésű színt, amelyet holttestekből, főként egyiptomi múmiákból állítottak elő. A másik fura színforrás a tintahal volt, amely a régi fotókon is érzékelhető szépia eredeti tulajdonosa volt.