| Dekoráld magad! |
Raklap karácsonyfa 2.rész
Nikoletti Petra |
2018.12.18. 09:12 |
Cellkolor
karácsonyfa
otthonszépítés
Vendégbloggerünk Nikoletti Petra, a térkultúra.com szerzője:
Elmentem a festékboltba, és beszereztem egy doboz vizes bázisú Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket csodaszép krém színben. Ez egy kicsit szürkés beütésű, nem negédes vaníliás, szóval éppen az, amire vágytam... Aztán arra is gondoltam, hogy természetközeliség ide, vagy oda, a karácsonynak mégiscsak része a csillogás, leemeltem hát a polcról egy doboz Poli-Farbe Platinum Decor metáleffekt festéket is arany színben. Szerencsém volt, mert a festékboltban eladtak nekem két szép raklapot is (szabadkoztak, hogy náluk 2.500 Ft darabja, de nekem jól jött, hogy nem kell külön köröket futnom, úgy éreztem, időben és benzinben is bőven megéri...).
Szépen kefével letisztogattam a raklapokat. Úgy döntöttem, nem csiszolom meg, mert akkor elvész a szép, enyhén szürkés patinája, meg amúgy is... Lusta vagyok...
Kép forrása: Nikoletti Petra
Letettem a raklapokat egymás mellé a földre, és kijelöltem a felfesteni kívánt minta határait. Először maszkoló (tesa) szalaggal gondoltam megoldani, de az összes itthon lévő tekercs tönkrement (össze-vissza szakadt, ahogy le akartam hámozni), így jó pár "bé" betűs szó dünnyögése után kreatívan madzaggal jelöltem ki a háromszög formát.
Aztán ki is festettem. Direkt nem figyeltem az egyenletességre, hogy rusztikus hatást keltsen az egész. De így gyorsabb is... :)
Aztán néztem-néztem, és úgy éreztem, kell majd még valami a tetejére. Pl. egy csillag. Monduk faágakból. Nem volt nehéz dolgom: egy erdőben lakunk, csak a kapun kellett kilépnem, hogy összeszedjek egy-két leesett akác ágat. Amúgy először marha nagy csillagot raktam össze, tök bénán nézett ki, szóval szólok, hogy kb. 30 cm-es ágakkal lesz arányos a csúcsdísz a két raklap méretű fához. Először két háromszöget spárgáztam össze, aztán ezeket egymáshoz erősítettem.
Ezek még a marha nagy háromszögek... Nem tudom, miért nem vettem észre már mindjárt az elsőnél, hogy gáz lesz... :)
Na, de itt már letörögettem az ágakat kisebbre. Közben nagyjából a krém színű zománcfesték is megszáradt. Na nem teljesen, de annyira igen, hogy rádolgozzak az arannyal. Egyébként ezért is szeretem a vizes bázisú festéket... Nem büdös (lakásban is simán festegethetsz vele), gyorsan szárad, az ecsetet is simán kimosod vízzel és legfőképpen természetbarát.
Fogtam egy szivacsot, és finoman rámentem a metáleffekttel. Megpróbáltam lefotózni nektek, hogy mennyire menő lett, de pont nem látszik semmi... Pedig élőben zseniális. Diszkrét, mégis aranyosan csillog. Annyira lelkes lettem, hogy kicsit még a dávid csillagra is rákentem a szivaccsal.
Amikor mindennel elkészültem, bevittem a két festett raklapot a nappaliba, festet felülettel a földre raktam őket egymás mellé (ott, ahova szántam őket, hogy ne kelljen cipelnem, mert együtt már nem egy emberes meló lenne), és két deszka darabbal összerögzítettem őket. A képen – még szabadon – látható deszka darabokat hátul-belül felcsavaroztam.
Kép forrása: Nikoletti Petra
Ezek után az egészet felállítottam, jól a falhoz toltam, és egy fém L profillal a falhoz rögzítettem. Igen, befúrtam egy tiplit a falba, de én ebből nem szoktam problémát csinálni. Vagy ráakasztok majd valamit, vagy egy fehér matricával leragasztom a tiplit a következő használatig. Ha pedig végleg nem kell, akkor eltávolítom, egy kis gipszet teszek a lyukba, és ujjal elmaszatolok rajta egy kis falfestéket. Nem nagy ügy...
És ilyen lett egészben:
Kép forrása: Nikoletti Petra
Nekem minimálban is nagyon bejött a design, de a gyerekek kedvéért raktam rá díszeket is. Előkaptam a dobozunkat, és az összes natúr-arany darabot kihalásztam belőle, majd egyenletesen eloszlattam a "fán". A rögzítéshez a szerencsésebbek már használhatnak rajzszöget, nekem sajnos, nem volt itthon, így kis csavarokat fúrtam be, és arra akasztottam a díszeket.
És íme megint teljes pompájában. Egyszerűen imádom...
Kép forrása: Nikoletti Petra
És van egy tanulsága is a mai napnak... A felütésben arra panaszkodtam, hogy idén nem érzem ezt a karácsony dolgot... De tudjátok, mi történt? A készülődés – amit először egyfajta kényszerként éltem meg – meghozta a hangulatomat. És az egész nem volt több, mint három óra, de ebben már egy kávé is simán benne volt! Szóval, ha ti is hasonlóan éreztek, akkor csak vegyétek a fáradtságot, készítsetek valami szépet, dekorláljatok, süssetek mézeskalácsot, vagy csináljatok bármit, habitusotokhoz mérten, és maga a tevékenység fogja meghozni a várakozást. Komolyan mondom, próbáljátok ki!
A bejegyzés első része itt olvasható.