| Dekoráld magad! |
Farönk asztal, apró „trikivel” megfűszerezve (2.rész)
Wein Krisztina |
2019.07.25. 08:00 |
Cellkolor
Csináld magad!
DIY
zománcfesték
Vendégbloggerünk, Wein Krisztina, a napiszemtorna.blog szerzője:
Folytatjuk a farönkasztal történetét, következzenek a lépések:
Eredetileg ilyen volt….
Bármennyire is elő volt készítve, azért a finom csiszolást nem úsztuk meg….
A festés nagyon egyszerű. Arra kell figyelni, hogy az ecsetet a felső élnél csak felfelé mozgassuk, így nem kenjük össze az asztal lapját. Igazából akkor sem kell megijedni, ha egy kis festék kerül rá, mert száradás után egy finom csiszolópapírral óvatosan lecsiszolható.
Teljes száradás után felcsavaroztuk a lábakat. A kivésett könnyítés miatt nem olyan egyszerű megtalálni a helyét, ezzel próbálkozni kell. A három láb azért jó, mert ha picit egyenetlen is, akkor sem fog billegni. Négy lábbal már nem lenne ilyen egyszerű a helyzetünk…Ilyen „harpin” lábakat a neten készen is rendelhetünk, de én legyártattam a lakatosokkal. Ezek nyers vas lábak, úgyhogy mindenképp festeni kellett őket. Felcsavarozás után festettük, mert sokkal egyszerűbb volt, mint lefektetve.A Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestékek nem csak fa, de fém festésére is alkalmasak, ezért egyszerű dolgunk volt. Ugyanazt a dobozt használtuk, mint az asztallap élének festésekor.Megint csak bebizonyosodott, hogy a vízzel hígítható festékeknek nincs párjuk. Az órákkal ezelőtt használt ecsetet akkor, csak kiöblítettem a csap alatt, megszáradt, és a láb festésénél újra úgy lehetett használni, mintha egy vadiúj ecsetet vettem volna elő…. Nagyon szeretem!!!
Az elkészült asztal már így önmagában is nagyon jól nézett ki, de szerettem volna még valami „csavart” bele….A száradástól az ilyen rönkszeletek mindig megrepednek, de ez nem is baj, mert többek között ezek adják azt a gyönyörű natúr hatást, ami miatt szeretjük őket.Ennek a repedésnek a „bevarrása” volt az, ami végül feltette azt a bizonyos pontot az „i”-re. Apró, alig látható kis fricska, de így lett befejezett az asztal…:)
Fotók és szöveg: Wein Krisztina
A bejegyzés első része, itt olvasható.