| Festés |
Gyanús vagy nem gyanús? – a maradék festék „életjelei”
Poda |
2020.10.25. 08:52 |
Ha bizonytalanok vagyunk a maradék festék felhasználhatóságát illetően, kavargassuk meg, szagoljuk meg, keressük a nyomokat! Vannak ugyanis beazonosítható problémák, melyek azt jelzik: a maradék sajnos már nem használható.
A folyékony, vizes réteg a maradék tetején és a szilárd darabok az alján nem feltétlenül jelentik a festék végét. A kézi keverés ilyenkor hatásos lehet, de ha biztosra akarunk menni, vegyünk egy fúrógépre erősíthető festékkeverő szárat, ami egységesíti a maradék állagát.
Ugyanígy nem gond a besűrűsödés, festék fajtájától függően desztillált vízzel, illetve hígítóval lazíthatjuk a festéket, újra használhatóvá téve azt. A vékony, sűrű réteg (az ún. bebőrösödött festékréteg) is eltávolítható a festék tetejéről, így az újra használhatóvá válik.
A romlott festék jelei
A savanyú, ecetes szag nem jelent jót. Az avas, kifejezetten bűzös, esetleg dohos, földszagú festék sajnos baktériummal, vagy gombával fertőzött. Hiába kenjük fel, rossz szaga száradás után is jó eséllyel megmarad.
A megfagyott, majd felmelegedett festék szintén elveszíti minőségét. Lepattogzóvá válik felfestés után.
A műgyanta alapú festéknél természetes, hogy egy idő után vékony fátyolréteget növeszt a levegővel érintkezve. De ha ez a kéreg már túlságosan vastag, jobb kidobni a maradékot. Sajnos a megszilárdult festékrészeket nem lehet feloldani vízzel. Ugyanez igaz a festékben található csomókra, amik megnehezítik a felfestést és elcsúfítják a végeredményt. A zselés állag is jele annak, hogy elköszönhetünk az anyagtól. Ha az nem szilárd, de már nem is folyékony, hanem valahol a kettő között van, akkor nem fogja megadni magát semmiféle hígításnak.